...ezúttal ismét az Audioquest lemezalátétről. Többféle irányzat van a hanglemez és a lemezjátszó tányér illesztésére, van aki közvetlenül a merev fém/plexi/műanyag tányérra helyezett megoldást, mások valamiféle rugalmas alátét használatát preferálják.

Előző lapszámunkban már bemutatásra került az Audioquest SorboGel lemezalátét, de különleges kinézete és mindenek előtt különleges híre miatt magam is kipróbáltam. Nem mindegy, hogy a hanglemez milyen módon érintkezik a lemeztányérral. Többféle nézet uralkodik a tányér anyagával kapcsolatban is, ezért nem véletlen, hogy magáról a lemezalátét használatáról sincs biztos recept. Éppen ezért érdemes minden hozzáférhető alátétet kipróbálni és ez alapján dönteni, hogy a mi lemezjátszónknál valóban jelent-e javulást a használata.

Mielőtt azonban bárki lemezalátétekkel kezdene kísérletezni, vegye figyelembe, hogy csak akkor érdemes belefogni, ha a lemezjátszónk karmagassága változatható. Ugyanis mint minden lemezalátét vastagságánál fogva, így a SorboGel is mintegy 3 mm-rel emeli meg a lemezt. Márpedig a karmagasságnál már tizedmilliméterek is számítanak, a tű dőlésszögének változása miatt. Ideális esetben a lejátszó tű pont olyan szöget zár be a koronggal, mint a vágógép tűje. Az én Rega 300B karom egyik tuningja épp a Michell-féle VTA-állító (Vertical Tracing Angle – tű dőlésszög), amellyel mód van a karmagasság finombeállítására. A beállítás hivatalos módja szerint a tű dőlésszöge akkor ideális, ha a hangszedő felső, a karral érintkező síkja párhuzamos a lemezzel. De ha van is a párhuzamosság ellenőrzésére alkalmas eszközünk (pl. Wally VTA Gauge), a döntő a fül, érdemes a hallottak alapján kikísérletezni az ideális magasságot, mégpedig kétfélét, egyet a normál vastagságú korongokhoz, egyet pedig a vastagabb 180 grammos lemezekhez. Ha megvan az ideális magasság, akkor is hasznos lemezenként „finomhangolni” a magasságot a számunkra legkedvesebb hangzáshoz. Ugyanis a VTA szabályzás egyben egy kiváló hangszínszabályzási lehetőség, mivel a kar dőlésszögének módosításával változtatni tudjuk a mély-magas, a tér- és a dinamika arányt – annál az egyszerű oknál fogva, mivel minden lemezt másképp vágnak, így nincs két azonos hangzású beállítás! Éppen ezért az Audioquest SorboGel lemezalátét hatásának meghallgatása előtt minden lemeznél kísérleteztem a karmagassággal is.

Elsőnek a Tony Faulkner hangmérnök-zseni felvétele, a John Lill előadásában rögzített Schumann szólódarabokat tartalmazó dupla album (Greenpro-4001, 4002) került a Michell Gyro SE a lemezjátszótányérra. Az amerikai préselésű korong az egyik legjobb zongoralemez, nem csak zenei csemege, de igazi tesztanyag is, mivel a zongora – és főleg ez a felvétel – hihetetlenül széles frekvencia- és dinamika tartományt fog át.
Ígéretemhez híven először itt is alátét nélkül, a lemezjátszó-tű dőlésszögével kísérleteztem. Az ideálisnál alacsonyabb kar esetében súlyosak, tömörek a zongorahangok, a frekvencia-arány a mélyek felé húz. A helyes beállításnál levegősebbé, és sokkal kiegyensúlyozottabbá válik a hangkép. Tovább növelve a karmagasságot (evvel valójában előre billentjük a hangszedőt) levegőssé válik a hangzás, de érezhetően ez már nem az a hangkép, amit a hangmérnök tervezett. Most következett a legizgalmasabb rész – a karmagasságot az alátét magasságával megemelve – először használtam az Audioquest lemezalátétet. Valósággal életet lehet a SorboGel a hangzásba, zeneibb, dinamikusabb, evvel élőbb lett a muzsika!

A  szólózongora után keményebb műfaj következett, a Jim Kahr Group egy dob-basszus-gitár összeállítású német rock trió lemeze (Biber BI 6030) már a lemeztű-dőlés beállítás szempontjából is érdekes eredményt hozott. Az ideális hangszedő/hangkar magasságnál a zenekar igen masszívan szólt, testes hangszerekkel, főleg a lábdobnak kedvezett ez a hangszín. Ám az énekes megszólalásakor már érződött az általános vaskosság. A karmagasságot a középértékre emelve a rock zenekar veszít az erejéből, viszont az énekhang kitisztul. Ha tovább növelem a karmagasságot akkor jelentősen nő a térérzet, emellett az együttes hangszerei fényesebbé válnak, viszont az énekhang már idegesítő élt kap.  Visszatérve a középérték-beállításhoz a SorboGel alátét felhelyezése és a karmagasság hozzáigazítása után kíváncsian vártam az eredményt. Nos a javulás itt is lényeges, megmarad a nagyobb tér, de még tisztább a hangzás, és ami igazán látványos: dinamikusabb, „ütősebb” a rock zenei megszólalás.

Forrás: sztereomagazin.hu

---